Zádorvár története, ahogy mostanáig megismertük.
A Zádorvár területéről – eddig ismert- első tárgyi emlékek (kerámia, pattintott eszköz, csont) az őskorból származnak. A vár jelenlegi területén, napjainkban is álló -déli- falai alatt a 2018. évi feltárások nagyméretű, eddig nem ismert neolit korú (i.e. 7.000-4.500) műhelytelepet azonosítottak.
Az első kőépületről 1374-ben emlékeztek meg az írott források. Ekkor a Himfy Benedek – mint I. Lajos helyi adószedője – emelt épületet a mai vár területén. Mivel Himfy Benedek a veszprémi káptalan területén építkezett, a káptalan panasszal élt. A Himfy család négyéves pereskedést követő kiegyezés értelmében elhagyta a helyszínt.
A Vezsenyi család 1382-ben jelenik meg a Balaton-felvidéken, ahol többek között Barnagot kapták adományba Anjou Mária királynőtől hűségük elismeréseként. A Vezsenyi család ezekkel az új birtokokkal gazdagodott, de emellett Szolnok környéki birtokaikat sem adták fel.
Mária királynő 1384. december 6-án kelt oklevelében Vezsenyi Lászlónak engedélyt adott egy erődített rezidencia, vár létesítésére. 1386-ra a Zádorvár a Vezsenyi család jóvoltából elnyerte jelenlegi formáját. Ennek eredményeképpen a vár udvara egy 55×60 méteres, közel szabályos négyszöget alkot. Az épületegyüttesen belül a déli oldal adott helyet a lakórésznek, amelyhez a keleti falsíkból kiugróan negyed körívű boltozattal záródó apszissal rendelkező kápolna csatlakozott. A déli falszakasz közepén helyezkedett el a kaputorony – amelynek bejáratát vélhetően statikai okokból idővel befalazták-, a délnyugati sarokban pedig szintén egy erős és magas torony állt.
A Vezsenyi család azonban a várat nem a saját, hanem a veszprémi káptalan földjén építette fel. A család építkezése ellen a veszprémi káptalan tiltakozással élt, és jogorvoslatért fordult. Erről tanúskodik a káptalan 1386-os jelentése, miszerint „…Vezsenyi Miklós fia, László elfoglalta „Zabad” hegyét, majd sietve kővárat emeltetett…”
Hosszas egyezkedés – amely során a Vezsenyiek próbálták megvásárolni az építkezésben érintett birtokot- és vita kezdődött. Közben a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget. A birtokvitából keletkezett pert végül a veszprémi káptalan javára döntötték el, és az országbíró 1394-ben a Vezsenyieket a birtokháborítás megszüntetésére kötelezte.
A Vezsenyi família, az országbíró döntését követően, 1400-ig elhagyta a Zádorvárat, és felépítette új rezidenciáját a mai Nagyvázsony területén, ezzel megszületett Nagyvázsony vára.
A Zádorvár a Vezsenyi család távozásával jogi értelemben lakatlanná vált, sorsára hagyva “gazdátlanul” állt a további évszázadokban, de feltételezhető, hogy ennek ellenére az épület együttest használták. 1472-ben, a Vezsenyi család férfiági kihalását követően a Balaton-felvidéki Vezsenyi-birtokokat Mátyás király Kinizsi Pálnak adományozta. Valószínűleg emiatt emlegették a várat Kinizsi vár néven is, annak ellenére, hogy maga a vár sosem volt a Kinizsi birtokok része. Szájhagyomány útján fenntartott emlékek alapján, Mátyás király halálát követően rövid ideig cseh huszita zsoldosok is bevették magukat a Zádorvár falai közé, vezetőjük pedig egy, a tihanyi kolostorból kilépett szerzetes volt. A környéket sújtó zsarnokoskodásuknak, rablásaiknak -a jobbágyok folyamatos panaszát követően- a nagyvázsonyi vár kapitánya vetett végett: a martalócokat mind egy szálig levágta, vezetőjüket pedig a beismerő vallomása alapján kivégeztette.
Zádorvárat a végvárrendszerbe nem sorolták be, ezért várnak hadászati szerepe nem volt. Az feltételezhető, hogy nem hivatalosan, de folyamatosan lakhatták a várat. De mivel Zádorvár nem az “aktuális lakók” tulajdona volt, ezért az épületek állapota folyamatosan romlott.
A Zádorvár, egészen 1600-as évekig káptalani birtokok részét képezte. A veszprémi káptalannal történt birtokrendezést követően III. Ferdinánd király birtokába került a Zádorvárnak helyt adó birtok is. 1649. december 8-án III. Ferdinánd, ezt a területet is – akkor a rajta lévő épületegyüttest Pusztavárnak hívva- Zichy Istvánnak adományozta, és így Pusztavár/Zádorvár egészen 1945-ig a Zichy birtokok részét képezte. Zádorvárat a Zichy család sem használta, ezért nem is fordítottak figyelmet a vár megóvására, javítására.
Azzal, hogy jelentős csaták a várat nem rombolták, hozzá 1394 után nem építettek, a jelenleg álló falak változtatás nélkül az 1374-94-es évek és a kor építési időszakának jegyeit hordozzák magukon.
A romos Zádorvár 1958-ban műemlék besorolást kapott, majd 1991-től Pécsely Község Önkormányzatának tulajdonába került. 2016. márciusától Pécsely Község Önkormányzata a Történelmi Emlékekért Alapítvány használatába adta annak érdekében, hogy megvalósuljon Zádorvár megóvása, feltárása és így kialakításra kerüljön egy rendezett környezettel rendelkező kedvelt történelmi és turisztikai célpont.
Rólunk mondták
„Számomra mindig csodahely! Könnyen megközelíthető. Gyerekekkel is bátran indulhat a felfedezés!” Sz. Elvira
„Eldugott helyen, csodálatos panorámával, igazán kalandos feljutással egy szuper élmény egész családnak!” Gy. József
„Fenséges kilátás, lenyűgöző táj, harapni való levegő! Meleg szívvel ajánlom mindenkinek! Majd’ 4 évessel is bejárható az út gyalog Barnagról.” B. Andi
„Nagyon jó kis kirándulóhely, gyönyörű kilátással, hangulatos a vár! Pécselyről nagyon jól kitáblázott úton lehet megközelíteni.” S. Viki