„… Azt hittem, hogy álmodom. Portékákkal megpakolt szekerek zötyögtek a köves úton. Lovak prüszköltek a felvert portól A felmálházott kofák izgatottan igyekeztek, hogy megszerezzék a legelőnyösebb helyet a várudvarban. Kivételes nap volt ez a mai, az év egyik legfontosabb ünnepnapja, amikor a vár ura megengedte, hogy a környékbeliek betódulhassanak féltve őrzött, szeretett birtokára. Középkori, vásári forgatag vett körül. A nyál összefutott a számban az étvágygerjesztő illatokra. Bármerre néztem, jóízűen lakmározó, vigadozó embereket láttam. …”

(részlet, Gajdos Erika Tímea, „Otthonom Balaton-felvidék – Színek, fények, élmények 5.” című regényéből.)