A 2018-as ásatás során megtudtuk, hogy bizony komoly tűz pusztította az épületeket. Azt is tudjuk, hogy a tűz előtt és a tűz után is volt élet…

A (palota) lakórészben nyitott szelvényben azonosított két járószint között található égett darabokkal teli törmelékes részből emeltük ki a tűzvész során szenesült fadarabot.

Ezt a szenesedett fadarabot vizsgálta meg Dr. Grynaeus András, köszönet a munkájáért!

VIZSGÁLATI EREDMÉNY

a Zádorvár feltárása során 2018-ben feltárt középkori szenült maradvány elemzéséről

Sági Gábor, a Zádorvár feltárását szervezi/támogató Történelmi Emlékekért Alapítvány vezetője kérte laboratóriumunktól a vár feltárása során 2018-ban előkerült szenült famaradvány vizsgálatát.

A földmintával együtt kiemelt maradványból a laboratóriumban preparáltuk ki az elemzésekhez megfelelő mintákat. A többes szám használata azért indokolt, mert bár egy gerenda szenült maradványáról kell beszélnünk, töredezett volta miatt több darabot, így az eredeti fatörzs több szakaszát lehetett vizsgálni.

A mintákon két vizsgálatot végeztünk: először sztereo-binokuláris mikroszkóp 18-szoros nagyítása mellett a xylotómiai elemzést, azaz a fafajmeghatározást végeztük el. Ezt követte a dendrokronológiai elemzés.

A maradvány megtartása jó volt: nedves, de jó állapotban megőrződött és érdemi károsodástól mentes volt. Ugyanakkor a földminta kevés számú, és nem túl nagy mérető darabokat tartalmazott, melyekben kevés évgyűrű őrződött meg.

Xylotómiai vizsgálat

A xylotómiai vizsgálat, azaz a fafajmeghatározás során megállapíthattuk, hogy a maradvány a tölgyfélékre jellemző szöveti szerkezettel rendelkezik: gyűrűslikacsú szöveti szerkezetben, a szállítónyalábok a szélesebb évgyűrűkben lángnyelv alakban elvékonyodnak. A nagymérető szállító-edények a tavaszi pásztában következetesen csak egy-két sorban helyezkednek el.

Elfogadva néhai Babos Károly meghatározását, e jegyek alapján fafaját a nedvességkedvelő kocsányos tölggyel (Quercus robur L.) azonosítottuk.

Az eddigi kutatások fényében általánosságban megállapíthatjuk, hogy a tölgyfélék használata az újkor előtt tipikusnak mondható Magyarország területén, lényegében korszaktól függetlenül, és nem számít rendkívülinek a lelőhely földrajzi helyzete révén sem. Ugyanakkor a tölgyek nedvességkedvelő változatának alkalmazása jelzi, hogy a gerenda alapanyagául szolgáló fa nem a magasabban fekvő területeken élt, hanem a vízhez, valószínűsíthetően a Balatonhoz, közel.

A mintán nem találtunk sem kéregmaradványt, sem szijácshoz tartozó évgyűrűket. Viszont a maradvány mérete miatt ebből messzemenő készítéstechnikai vagy erdőgazdálkodási következtetéseket nem szabad levonni.

A dendrokronológiai elemzés során a legnagyobb mintán is csupán 17 darab évgyűrűt találtunk. A maradványban megtalált évgyűrűk száma jócskán kevesebb, mint a minimálisan szükséges 30 darab évgyűrű, így keltezési célú összehasonlításra nem volt lehetőségünk.

Budapest, 2020 02 05.

Mint azt látjuk, hogy sok mindenből lehet sok a 17 darab… de jelen esetben 30 kellett volna… avagy a pontos kormeghatározáshoz 30 darab évgyűrűt tartalmazó mintára lett volna szükség. Remélem a későbbi ásatás során lesz még legalább 30 darab évgyűrűt tartalmazó fa maradványunk.

Az eredményből az is kiderül, hogy elgondolkozhatunk azon, vajon hol lehetett a Balaton partja az 1300-as évek tájékán.

A mellékelt térkép forrása:

David Rumsey Historical Map Collection
Engraver or Printer: Hogenberg, Frans
Publication Author: Ortelius, Abraham, 1527-1598
Pub. Date: 1570
Pub. Title: Theatrum Orbis Terrarum. (Colophon) Auctoris aere & cura impressum absolutumque apud Aegid. Coppenium Diest, Antverpiae M.D.LXX.
Pub. Reference: Koeman Ort 1B; Van der Krogt 31:001B (with colophon 31:001C). See Dr. Marcel van den Broecke web site for excellent listing of all Ortelius maps.