Utazás a föld középpontja felé, Zádorvár falai alá 160 cm mélységbe.
2018-ban folytatott ásatás során a kaputorony területére koncentráltunk. Meg akartuk ismerni, hogy mit rejt a kaputoronynak a belső területe, meddig tart a torony falazata a föld alatt.
Az ásatás eredménye minket is meglepett… 600 év múltjait kerestük és 6.000 év emlékeit találtuk meg…
Kaputorony belső terében nyitott szelvény:
Az ásási munka során, járószintekkel (3 járószintet sikerült azonosítani) tagolt nagyon tömör agyagos rétegeken kellett átásni magunkat – döngölt agyagos anyagban történő ásásnál jobb mókát is el lehet képzelni. Aztán elfogyott a döngölt agyag és elértünk humuszos altaljhoz… itt pedig előkerültek azok a tárgyi emlékek, amely új fejezettel gazdagítják Zádorvár és a hely történetét.
A napvilágra került tárgyak lapján ki lehet jelenteni, hogy Zádorvár jelenlegi területén, napjainkban is álló -déli- falai alatt nagyméretű, eddig nem ismert (tudományosan 2018-ig nem regisztrált) neolit korú (i.e. 7.000-4.500) nagy méretű műhelytelep található.
A fáradtságos lapátolással 160 cm mélységben elért altalaj felett, mintegy 20-30 cm vastagságban, nagy mennyiségű őskori (neolit) kerámiát és kova műhely-hulladékot tartalmazó réteget találtunk. De, addig amíg leértünk a tényleges neolit telep szintjére, azért már bőven voltak jelei Zádorvár 1372-es első kőépületeit megelőző korábbi életnek.
Mivel az ásatás során lejjebb ástunk, mint a torony alapjai – egyik fő célunk az falak alapjainak megtalálása volt – így olyan földön is álltunk, amit sok ezer évvel ezelőtt érintett emberi talp…
A kaputoronyban nyitott szelvényekben történő munka során kiderült, hogy a toronybelső mintegy 100 cm vastag agyagos, köves tömör, feltöltést kapott. Ezekből a feltöltésekből rengeteg őskori lelet került elő. Ezek az őskori kőeszköz, kerámia és csont töredékek akkor kerülhettek be a torony feltöltésébe, amikor az épület építői az alapok ásása során megbolygathatták a már sok ezer éve ott szunnyadó telepet.
Valószínűleg a várat építő munkások nem sok figyelmet szentelhettek ezeknek a töredékeknek így a földmunkával együtt járó törmelékként bekerültek a torony belső részének feltöltéseibe.
Palotaszárny belső terében nyitott szelvény:
A munka során meghatározásra került egy ajtónyílás, amely a palotaszárny pince helységébe vezetett egy vélhetően fából készült lépcső segítségével. A feltárás során megtaláltuk az ajtónyílás faragott íves darabját, amely lehetőséget ad arra, hogy a rekonstrukciós munkák során az ajtónyílás bemutathatóvá váljon.
A palotaszárny belső terében nyitott szelvényben a nagyköves omladék alatt, égett fa gerendákkal, és falazótéglákkal kevert törmelék mutatkozott, amely a kőporos, murvás járószint felett mintegy 40 cm vastagságban terült. Tetejét elplanírozták és kőporos, murvás felülettel, ismételten járószintként funkcionált.
Az égett omladékból nagy mennyiségű vasszeg és néhány faragott kő töredék, köztük egy feltehetően csigalépcsőhöz tartozó íves elem került elő.
Tekintettel arra, hogy elég nagyméretű égett gerenda darabokat sikerült kiemelni az ásatás során, így az elszenesedett gerendákból, jövőbeni dendrokronológiai vizsgálat reményében, mintát tudtunk venni. Ezzel az eljárással, nagy pontossággal meghatározhatóvá válik a gerendának felhasznált fa kora és kivágásának, felhasználásának ideje.
Azzal, hogy a szelvények visszatemetésre kerültek, nem zárult le a régi korral való „találkozás” lehetősége. Zádorvár területén még mai is sok helyen lehet találni az őskori munkák hulladékának tekinthető kőszilánkokat.
Biztatok mindenkit, ha ellátogat Zádorvárba, ne csak a falakat, a balatoni panorámát csodálja meg, nézzen a lába elé is le a földre. Sok esetben (főleg esős időt követően) a föld felszínén megpillanthatók azokat a vörös tűzkő (radiolarit) szilánkok, amely sok ezer évvel ezelőtt itt élt emberek munkáskezei eredményeképpen „születtek”.